Lemezalkatrész tervezési kisokos
A lemezalkatrész rajzok kialakításának van néhány olyan alapszabálya, amelyet érdemes szem előtt tartani annak érdekében, hogy az adott alkatrész a lehető legjobban betöltse funkcióját. Ezeket az irányelveket nagy vonalakban alább összefoglaltuk, bízva abban, hogy hasznosak lehetnek az Ön alkatrészei szempontjából is.
Lemezvastagság
Mindig állandó lemezvastagságra tervezzünk.
Mivel a lemezalkatrészek mindig egy fémlemez tábla megmunkálásával készülnek, a falvastagság ezeken az alkatrészeken mindig állandó. Amennyiben 3D rajzot kapunk a gyártáshoz (pl. STEP vagy IGES formátumban), ott minden esetben egyenletes lemezvastagságot kell beállítani. A lézeres vágásnál 0.5 és 20 mm közötti lemezvastagsággal tudunk dolgozni, lemezhajlításnál maximum 6 mm-es vastagság ajánlott.
Éles sarkok
Erősen ajánlott a lemezalkatrészek sarkainak lekerekítése.
Lézervágott lemezek sarkai különösen élesek lehetnek, ezért mindig ajánljuk egy lemezvastagság felének megfelelő lekerekítési rádiusz használatát a sarkokon, így jó eséllyel nem fog sérüléseket okozni.
Furatok kialakítása
A furatok átmérője nagyobb legyen a lemezvastagságnál.
A vastagságnál kisebb átmérőjű furatok deformálódhatnak, vagy pontatlanságokat mutathatnak. Lehetséges az anyagvastagságnál kisebb átmérőjű lyukak lézervágása, de ha biztosra akar menni, maradjon a lemezvastagsággal megegyező vagy annál nagyobb átmérőnél.
A furatok távolsága legalább a lemezvastagság 2-szerese legyen.
Az egymáshoz túl közel lévő furatok későbbi feldolgozás (pl. menetelés) vagy hajlítás során deformációhoz vagy töréshez vezethetnek.
A furatok legalább a lemez vastagságának megfelelő távolságra legyenek az alkatrész szélétől.
Ha a furatok túl közel vannak a szélhez, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a lyuk kiszakad vagy deformálódik, különösen, ha az alkatrész későbbi alakításon megy keresztül.
A furatok a hajlítási sugár kezdetétől legalább a lemezvastagság 2-szeresének megfelelő távolságra legyenek.
Ha a furat túl közel kerül a hajlításhoz, alakja eltorzulhat, vagy éles felületet képezhet a lemezen.
A hajlított alkatrészek tervezési gyakorlatai
Vegyük figyelembe a hajlításkor jelentkező nyúlást
Fémhajlításkor az anyag megnyúlik, ami a lemez középvonalát bizonyos mértékben kitéríti. A hajlítandó alkatrész helyes megtervezéséhez és a megfelelő hajlítási eredményhez ismerni kell ennek a kitérésnek a pontos mértékét, ami a legtöbb esetben (anyagminőség és lemezvastagság függvényében) egy 0.3-0.5 mm közötti érték.
A belső hajlítási sugarak legalább akkorák legyenek, mint az anyagvastagság.
Lemezhajlításkor lehetetlen teljesen éles sarkot létrehozni. Mindig lesz egy enyhe ív, amelyet hajlítási rádiusznak nevezünk. A hajlítás körüli torzulás elkerülése érdekében az alkatrészeket úgy kell megtervezni, hogy a belső hajlítási sugár legalább akkora legyen, mint az anyagvastagság.
Használjunk állandó hajlítási sugarakat, következetes hajlítási irányokkal.
A nem következetes hajlítási irányok és a változó hajlítási sugarak azt jelentik, hogy az alkatrészt gyakrabban kell újraorientálni, ami több operátori munkát igényel, következésképpen növeli a költségeket.
Tervezzünk be könnyítéseket a szakadások, visszarugózás megelőzése érdekében.
Ha a hajlítás mindkét oldalán van anyag, akkor ott az anyag deformálódását vagy szakadását okozó feszültségek keletkezhetnek. A feszültségmentesítő bemetszések vagy hajlítási domborítások enyhíthetik ezt a feszültséget, valamint plusz merevséget adnak, és csökkentik a lemez természetes visszarugózását a hajlítást követően.
A fölhajlított rész legalább a hajlítási sugár plusz az anyagvastagság kétszerese legyen.
A kis hajlítási magasságú hajlításokat nehezebb kialakítani és pozícionálni a hajlítóformában, ami pontatlanságokhoz vezethet.